Monthly Archives: március 2017

  • 0

  • 0

HURRÁ! KIRÚGTAK! … avagy: szerencse vagy sorscsapás? (Istenes Ani írása)

Category : Olvasóink írták

Az alábbi történetet 1996-ban írtam le, most megosztom az Olvasóval.

– Képzeld, megkaptam a felmondólevelet! – hívtam fel ujjongva barátnőmet január elején.

– Te nem vagy normális, ennek örülsz ennyire? – mondta ő.

“Read More”

  • 0

Radnótzi Zsuzsa levele

Category : Olvasóink írták

Kedves Endrei Judit!

Elnézést, hogy bátorkodom így Önre törni….néhány nappal ezelött találkoztam először a Kor-határtalanul programmal. A programról olvasottak kapcsán annyira magamra, az életemre ismertem, hogy ez arra ösztönzött, hogy a történetemmel felkeressem Önt, hátha az inspirálólag hathat másokra.

“Read More”

  • 0

Pozitív gondolkodás – életöröm – boldogság – nem csak ötveneseknek / Éljünk a jelenben 1. rész

Category : Életvezetés

Éljünk a jelenben!

 

Nem is olyan régen olvastam egy mesét, aminek az volt a címe: „Különben nem nyafoghatnék”.

Kicsit magunkra, ötvenen túliakra – meg a más korosztályokra is –ismertem benne.

Örömmel osztom meg Önökkel is:

„Egyszer egy ember félelmetes ordításba fogott. Ijedten szaladtak hozzá a szomszédai:

  • Mi történt veled? – kérdezték.
  • Barátaim, nagy fájdalmaim vannak. – válaszolta.
  • Mitől vannak fájdalmaid?
  • Mert annyira fáj! – üvöltött az ember.
  • De miért fáj annyira?
  • Jaj, de bolondok vagytok. Azért fáj, mert ezzel a nagy tűvel szurkálom a kezem!

A szomszédok a fejüket csóválták:

  • De hát akkor miért szurkálod magad a tűvel, ha tudod, hogy ennyire fáj?
  • Mert egyébként nem ordíthatnék, és nem nyafoghatnék – felelte az ember, és fennhangon tovább nyöszörgött.”

Ha körülnézek a környezetemben, nagyon kevés vidám, nyitott embert látok, sokakból árad a „nekem már annyi”, illetve „én már öreg vagyok mindenhez”, „felesleges vagyok” gondolkodás és ez nőkre és férfiakra egyaránt jellemző. Hajlamosak vagyunk a nyavalygásra és a panaszkodásra, sőt ha többen együtt vagyunk, ez a hajlamunk felerősödik, még jobban kezdünk panaszkodni. Gondolkozzunk el azon, hogy ez vajon előrevisz minket életutunkon, vagy akadályoz, netán még hátráltat is? A legtöbb esetben, ami korlátoz bennünket, az csak a mi elménkben létezik. Tudjuk, a világ nem feltétlenül olyan, amilyennek mi látjuk, mert mi a saját szűrőnkön keresztül nézzük.

Hihetjük azt, hogy az embereket zavarja az életkorunk, a ráncaink, a kevés hajunk, a szokásaink. Valószínűbb, hogy ezt csak mi gondoljuk így, és valójában mások nem így látnak bennünket. Tudom, nem mindenkinek olyan könnyű figyelmen kívül hagyni azt, amit a többiek róla gondolnak, vagy legalábbis azt, amit elképzel, hogy gondolnak róla. Mégis meg kell próbálnunk mindenekelőtt saját értékeinkre és elvárásainkra alapozni.

Ha belegondolunk, 50 fölött, a nyugdíjig legalább 10-15 év áll előttünk, éppen ezért megdöbbentő, hogy vannak, akik így, ilyen rosszkedvű, bizonytalan életre rendezkednek be. Hová lett az energiánk, hová tűnt a jókedvünk, hová tűnt az optimizmusunk, a magunkba vetett hit, ami korábban megvolt? Régebben tudtunk küzdeni azért, amit szerettünk volna elérni. Célokat tűztünk ki, és meg is valósítottuk azokat.

Miben történt változás? A környezetünkben mindenképpen, de mégsem ez határozza meg, elsősorban nem ez befolyásolja a viselkedésünket. Akkor mi? Ha öregnek gondoljuk magunkat, akkor úgy is viselkedünk. Ha betegnek gondoljuk magunkat, elég gyorsan fel is fedezzük a betegség jeleit.

Nem is kell emlékeztetni Önöket az „önbeteljesítő jóslatra”, működik az magától. Mint tudjuk, az önbeteljesítő jóslat a hatásain keresztül közvetlenül vagy közvetve valóra váltja önmagát. Hát akkor jósoljunk magunknak jókat!

 

Vásárhelyi Judit életvezetési tanácsadó


  • 0

Pozitív gondolkodás – életöröm – boldogság – nem csak ötveneseknek / Éljünk a jelenben 2. rész

Category : Életvezetés

Éljünk a jelenben!

 

Ha mindezidáig ritkán éltünk a jelen pillanatban, és ritkán engedtük meg magunknak élvezni az életet, mert abban a hitben ringattuk magunkat, hogy majd a jövőben fog megtörténni az, ami a legfontosabb…. Ha úgy gondoltuk, hogy későbbre halasztjuk a boldogságunkat, és arról győzködtük magunkat, hogy a holnap jobb lesz, mint a ma… Akkor épp itt az ideje, hogy éljünk a jelenben, vegyük észre mindazt a sok jót, ami a rosszak ellenére mégiscsak körülvesz bennünket!

A könyvesboltok polcai tele vannak mindenféle boldogságot oktató, sikerről szóló és gazdagságot ígérő irodalommal. Soha nem volt nagyobb igény az ilyen típusú irodalomra, mint manapság.

Miért? Mert ma már nem elég saját képességeink legjavát nyújtani, még többet és még többet kell adni magunkból, még a jobbnál is jobban kell teljesítenünk. Menet közben viszont képesek vagyunk elveszíteni a magunkba vetett hitet, megszűnik nyitottságunk a pozitív dolgok iránt, hajlamosak vagyunk csak a rosszat észrevenni. Természetesen szeretnénk „jól lenni a bőrünkben”, ezért keressük azokat a praktikákat, amikkel ezt megvalósíthatjuk. Pedig attól, hogy egy könyvet elolvasunk, még nem változnak a dolgok!

A ma ötvenes, és e fölötti korosztály olyan korban és környezetben nőtt fel, ahol az oktatásban, később a munkahelyeken is csak a negatívumokra, a hibák javítására koncentráltak. Erre épült a gyermeknevelésünk, az iskolai oktatás, a céges képzések, a vállalati teljesítményértékelések, a karriertervek stb.

Nem is olyan régen – 1980-as évek vége felé – a pozitív pszichológia térhódításának erdedményeképpen ismertük fel, hogy ha csak a gyengeségeinkre koncentrál a környezetünk, és ezt sugalljuk magunknak is, akkor folyamatos kudarcélményeknek tesszük ki magunkat, érthetően csökken az önbizalmunk, s ezáltal a még meglévő erősségeink is gyengülni fognak.

Ki ne tapasztalta volna például autóvezetés tanulása közben, hogy már „kezdem érezni, mintha már tudnék vezetni”, ám ekkor valaki beül mellém az autóba, és elkezdi kritizálni, hogy „ez nem jó, meg az sem jó”, – ilyen helyzetben az ember még azt sem csinálja jól, amit addig kiválóan tudott.

 

Vásárhelyi Judit életvezetési tanácsadó


  • 0

Pozitív gondolkodás – életöröm – boldogság – nem csak ötveneseknek / 3. rész: pozitív pszichológia

Category : Életvezetés

Pozitív pszichológia

 

A pozitív pszichológia kiváló személyiségei Martin E. Seligman, Csíkszentmihályi Mihály és Sonja Lyubomirsky hatására végre nálunk is elérkezett az idő, hogy megértsük a személyes erősségeink, a pozitív érzelmek fontosságát. A gyengeségeink – közkeletű szóval a hibáink –javítgatása, fejlesztgetése helyett inkább az erősségeinkre koncentráljunk. Ha abban fejlődünk tovább, amiben erősek vagyunk, sokkal gyorsabb és tartósabb fejlődést tudunk elérni más, addig gyengébb készségeinkben is. Ezért fontos a pozitív gondolkodás felé való elmozdulás. Ez nem a „hurrá optimizmus!” Ez a pozitív érzelmek fontosságának megértéséről szól. Arról, hogy kicsit más szemmel nézzük a világot, ne hagyjuk, hogy lehúzzanak a sötét gondolatok, ne emésszük fel saját magunkat.

Az orvostudomány, ezen belül konkrét idegrendszeri és immunológiai kutatások igazolták – de ezt saját bőrünkön is tapasztalhatjuk –, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott, harmonikus légkörben jobb a teljesítőképességünk, mint egy lehúzó, pesszimista, feszült környezetben.

Mindez igaz a magánéletre és a munkahelyi környezetre is. Ha valaki azon dolgozik, hogy pozitívabb szemléletű legyen, akkor ez mindenkinek jó. Jó neki, jó a környezetének. Nemcsak boldogabbnak fogja érezni magát, de növekszik az energiája is.

A jó hír az, hogy ez az új gondolkodási mód elsajátítható, tanulható, s lehetővé teszi, hogy életünket boldogabban élhessük, kihozva magunkból a legjobbat. A pozitív gondolkodásmód elsajátításával és alkalmazásával rövid időn belül átalakítható és javítható mindennapi közérzetünk, ennek eredményeképpen növelhetjük energiaszintünket, teljesítőképességünket és biztosíthatunk magunknak egy jobb egészségi állapotot, egy erősebb immunrendszert. Nem mindegy, hogy milyen minőségben éljük az életünket! Felelősek vagyunk magunkért!

 

Vásárhelyi Judit életvezetési tanácsadó


  • 0

Pozitív gondolkodás – életöröm – boldogság – nem csak ötveneseknek / 4. rész: ideje lépni

Category : Életvezetés

Ideje lépni!

 

Ha úgy érezzük, hogy munkánkban, teljesítményünkben, sőt az egész életünkben is megrekedtünk, elakadtunk, ha kezdeményező kedvünk a múlté, mert erőforrásaink elapadtak, nincsen önbizalmunk, örömtelennek érezzük az életet, ha már nem is érezzük fontosnak magunkat, akkor a pozitív gondolkodás lehet a kivezető út.

Ne hagyjuk el magunkat, hanem újra találjuk meg belső energiáinkat, belső motivációnkat, amire támaszkodva le tudjuk győzni az akadályokat. A pozitív gondolkodás felerősíti a bennünk meglévő előremozdító energiákat. Keressük meg magunkban mindazt az értékeset, szerethetőt, amivel rendelkezünk, építsünk erősségeinkre, és ezáltal segítséget kapunk vágyaink, céljaink megfogalmazásához, és azok megvalósításához.
Az eddigi kutatások azt bizonyítják, hogy a pozitív gondolkodás segítségével sokkal jobb eredményeket lehet elérni, mint az akadályok és problémák azonosításával, majd azok megoldásával. Az a tapasztalat, hogy elaprózzuk magunkat, és nagy erőket áldozunk olyan problémákra is, amelyek viszonylag kis hatást gyakorolnak eredményeinkre. Amikor pedig nem tapasztaljuk az átütő hatást, akkor jön a csodálkozás, hogy „hát ez sem sikerült olyan jól”… és rögtön fel is adjuk. Amennyiben ez az elv hosszú távon folyamatosan érvényesül, az egy negatív szemlélet, életérzés kialakulásához vezet. Ha pedig belesüppedünk a negatív érzéseinkbe, akkor az egészségünk ellen dolgozunk. A pozitív gondolkodás egyértelműen hatással van életünkre. Pozitívabb gondolkodással egészségesebbek leszünk, hamarabb gyógyulunk, energikusabbak vagyunk, elfogadjuk magunkat, nő az önbizalmunk, eredményesebben dolgozunk – és ezáltal több pénzt keresünk, növeli sikerességünket még ebben a korban is. Kísérletekkel bizonyított tény, hogy egy olyan orvos, akit pozitív hangulatba hoznak, mielőtt egy diagnozist felállítana, háromszor annyi kreativitást mutat, mint „közönyös” lelkiállapotban lévő kollégája, és a pozitív beállítódású orvos 19 százalékkal gyorsabban állítja fel a dignózist. Még egy érdekes tény, hogy egy optimista – pozitív gondolkodású – értékesítő 56 százalékkal többet tud eladni, mint egy pesszimista kollégája.

A Harvard egyetemen végzett kutatás alapján Peterson és Bossio kutatása erdményképpen 1991-ben megállapították, hogy a diplomaszerzést követően ötévente vizsgált optimista és pesszimista gondolkodású, volt egyetemisták negyven-negyvenöt éves korukra érik el azt a jelentős különbséget – eredményesség, siker, illetve sikertelenség –, amiben a beállítódásuknak jelentős szerepe volt. A pesszimisták egészségi állapota – lekileg és testileg is – sokkal rosszabb volt, mint optimista, pozitív gondolkodású társaiké.

Gondoljunk vissza fiatalabb korunkra, milyen volt a beállítódásunk, vajon igazolja e mostani állapotunkat akkori gondolkodásmódunk? Ha igen, és változtatni szeretnénk pesszimizmusunkon, még nem késő!

Ha első nekifutásra nem megy, mert miért is menne, és éppen negatívan gondolkodunk, akkor kérdezzük meg magunktól: „Te, jó neked ez a negatívkodás?” Kizárt dolog, hogy erre „igen” lenne a válasz. Ilyenkor próbáljuk meg az adott helyzet pozitív oldalát megkeresni – menni fog.

Például, ha valaki éppen nem olyan kedves volt velünk egy üzletben, ahogyan azt mi szerettük volna, ne dühöngjünk, hanem gondoljunk arra, hogy ha hazamegyünk, vár rank egy jó pohár rosé.

 

Vásárhelyi Judit életvezetési tanácsadó


  • 0

Pozitív gondolkodás – életöröm – boldogság – nem csak ötveneseknek / 5. rész: dühösnek lenni legtöbbször értelmetlen.

Category : Életvezetés

Dühösnek lenni legtöbbször értelmetlen.

 

A harag és bosszúság okozza, hogy kikerül a kezünkből az adott helyzet irányítása, és sokszor fordul elő, hogy a felgyülemlett indulatainkat valakin levezetjük. Tudni kell azonban, hogy a düh sokkal rosszabb hatással van saját magunkra, mint a másikra. Gondoljunk csak az autóvezetésre: szidjuk az előttünk „bénázót”, felhergelődünk, de mi kapunk majdnem agyvérzést, nem a másik. Azt kell megértenünk, hogy a bennünk levő düh saját energiaszintünket rombolja, nem pedig azét, akire/amire kivetítjük. Egyszerűen, haragosnak lenni nem kifizetődő. Környezetünkben látva és megélve a rengeteg rossz, negatív eseményt, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak ilyenek léteznek, kilátástalannak tartjuk a helyzetet, és legszívesebben semmit sem tennénk.

Milyen „rossz” események is történhetnek velünk így 50 felett? Kirepülnek a gyerekek? De hát ez jó!

Ők elkezdik az önálló életüket, és mi újra felfedezhetjük a párunkat, az időhiány miatt elfelejtett hobbijainkat, új kedvtelésekre lelünk. Sokan ilyenkor roskadnak magukba, „mamahotelt” működtetnének, és sajnálják, hogy nem panaszkodhatnak a sok tennivalóra.

 

Vásárhelyi Judit életvezetési tanácsadó


  • 0

Pozitív gondolkodás – életöröm – boldogság – nem csak ötveneseknek / 6. rész: Hogyan tekinthetünk magunkra pozitívan?

Category : Életvezetés

Hogyan tekinthetünk magunkra pozitívan?

 

Gondoljuk el, hogy valaki azt kéri tőlünk, írjunk fel egy lapra magunkról harminc erősséget.

Hát az nem megy. Három vagy négy, netán öt, az még menne. De harminc? Gyengeséget, azt persze tudnánk írni, százat is. Az könnyen menne!

Azért nem tudunk erősségeket írni, mert ezekre sohasem gondoltunk, sohasem ez volt a fontos. Tegyünk egy próbát! Vegyünk elő egy papírt, és írjunk fel minél több erősséget magunkról. Ha nem megy, kérjünk meg környezetünkből minél több embert, hogy ők írják le rólunk, miben látják erősségeinket. Ha ezeket összesítjük, mindjárt kiderül, nem is olyan sötét ez a világ, szerethetőek vagyunk.

A pozitív énkép kialakulása – önmagunk elfogadása erősödik, ezáltal környezetünket is jobban elfogadjuk. Az erősségek láthatóvá válnak és kiteljesednek, pozitív visszajelzéseket kapunk, önbizalmunk erősödik.

Pozitív gondolkodásunkkal hatással vagyunk környezetünkre, jobb légkört teremtünk magunk körül, jobban keresik társaságunkat.

El fogjuk hinni, az önmagunkkal kapcsolatos szemléletünk határozza meg az életünket!

A pozitív gondolkodás nem arról szól, hogy a problémák megszűnnek, hanem arról, hogy a problémákat hogyan tudjuk magunknak feladattá átalakítani. A probléma lehúz, a feladatot megoldjuk. Tehát a negatív eseményeket jobb nem megváltoztathatatlan tragédiáknak megélni, hanem megoldandó feladatként kezelni. Természetesen problémák továbbra is létezni fognak, csak másik, pozitív oldalról közelítjük meg azokat.

Hogyan bírkózhatunk meg a minket nyomasztó nehézségekkel? /alcím

Sonja Lyubomirsky a „Hogyan legyünk boldogok” című könyvében szerepel az a példa, ami jól jellemzi jelenlegi gondolkodásmódunkat. A történet lényege, hogy a második világháború alatt a repülésügyi szakemberek rengeteg pénzt és energiát fordítottak a lezuhant gépekkel kapcsolatos események tanulmányozására. Egyszer megkérdezte valaki: Vajon miért nem azokat vizsgáljuk, amelyek a levegőben maradnak?

Tényleg, miért nem azzal foglalkozunk, hogy mi miért működik jól, és ebből tanulunk, ezt visszük tovább, ebből töltekezünk? Ha a sikertelenségre és a rosszra gondolunk, eleve mínusz energiatartományból indulunk a megoldás felé.

Sonja Lyubomirski megküzdésnek nevezi azt a cselekvést, amit az ember annak érdekében tesz, hogy csökkentse a negatív helyzetek okozta szenvedést. Az ő értelmezésében van problémaközpontú és érzelemközpontú megküzdés. Embertípustól függ, ki melyiket választja megoldásként.

 

Vásárhelyi Judit életvezetési tanácsadó


  • 0

Pozitív gondolkodás – életöröm – boldogság – nem csak ötveneseknek / 7. rész: Mit kezdjünk a problémákkal?

Category : Életvezetés

Mit kezdjünk a problémákkal?

 

A problémaközpontú megküzdésben a probléma megoldása a lényeg. Ezt az utat választó emberek kevesebb depressziót élnek meg, mert a megoldásra koncentrálnak, és ez köti le a gondolataikat.

Ha úgy érezzük, elborítanak minket az érzelmek, képtelenek vagyunk cselekedni, gondolkodni, akkor az érzelemközpontú megküzdés a megoldás. Lehet viselkedésre irányulót választani – figyelemelterelés, séta,

torna –, vagy olyan módszert, ami a gondolkodásmód megváltoztatására irányul. Ez lehet a helyzet újraértelmezése, az abban rejlő pozitívum megkeresése, a helyzet tudatos elfogadása. Mindkét megküzdési stratégia tanulható, elsajátítható.

Jó, ha visszanézzük életünket, és felrajzoljuk egy koordinátába mindazokat a nagyobb pozitív történéseket, amik megtörténtek velünk – diploma megszerzése, házasság, gyerekek, munkahelyek, nagyobb problémák megoldása stb. Már akkor jó ránézni, amikor elkészítettük: „jé, mennyi minden jó dolog történt velem életemben”. Csak elfelejtettük, mert nem gondoltunk rá. Jó ezeket az emlékeket gyakrabban megidézni – mi is történt akkor, kik vettek körül, kikre támaszkodhattam, mit éreztem –, és máris kapunk egy kis muníciót egy jelenlegi probléma megoldásához.
A pozitív érzések aktiválják képességeinket és formálják jövőnket.
A pozitív gondolatok visznek bennünket a kitűzött és elérendő célok felé, míg a negatív gondolatok távolítanak minket mindentől.

A pozitív hozzáállás és az ebből fakadó gondolkozás és cselekvés fő előnyei

Vegyük sorra, mi is az, amire szükségünk van ötvenen túl ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben? (Ez különben minden korosztályra igaz.)

  • Figyeljenek ránk, mi már eleget figyeltünk másokra.
  • Törődjenek velünk, mi már belefáradtunk a másokkal való törődésbe.
  • Értékeljenek és ismerjenek el bennünket, hiszen nagyon sok mindent letettünk az asztalra.
  • Vegyenek emberszámba minket (itt van a nyakunkon a sok X, Y, Z generációs, akik „mindent jobban tudnak”. )

Ez azonban nem megy magától. Nekünk is törődni kell másokkal, nem ülhetünk az elefántcsont tornyunkban tétlenül.

Mitől érezhetjük jobban magunkat a bőrünkben, mitől láthatjuk bizakodóbban az életünket?

   Említettem már az „élet-siker” görbét, de számbavehetjük mindazt, amit az életünkben valakiért, valakikért megtettünk. Az a tapasztalatom, hogy ebben a korban jólesik jótékonykodni. Keressünk valakit, aki segítségre szorul, támogassuk, és újra fontosnak érezhetjük magunkat. Lehet ezt egyénileg is, de lehet szervezethez csatlakozva is megtenni. Rájövünk, hogy a támogatotthoz képest mi nem is vagyunk olyan rossz helyzetben, sőt! Máris más szemüveggel látjuk a világot.

 

Vásárhelyi Judit életvezetési tanácsadó


Keresés oldalunkon:

Hírlevél