Author Archives: admin2

  • 0

Nem szokványos, nagyon finom mákos sütemények!

Category : Gasztronómia

Liszt nélküli máktorta

 

Hozzávalók:

  • 15 dkg vaj
  • 5 dkg porcukor
  • 1 vaníliás cukor
  • csipet só
  • 1 citrom reszelt héja
  • 6 tojás
  • 20 dkg mák
  • 10 dkg darált dió
  • 2 dkg zsemlemorzsa
  • 10 dkg kristálycukor

Így készítsd:

  1. Válaszd szét a tojásokat, majd vajjal, por- és a vaníliás cukorral keverd habosra.
  2. Keverd a tojásos keverékhez a mákot, diót és a zsemlemorzsát.
  3. Verd habbá a tojásfehérjéket a kristálycukorral, majd óvatosan forgasd a mákos masszához.
  4. Kizsírozott, vagy sütőpapírral bélelt sütőformában 180 fokon süsd készre.

A tetejét díszítheted citrom, vagy csokoládé mázzal!

  

 Mákos csodapite

 

Hozzávalók a tésztához:

  • 25 dkg liszt
  • 5 dkg vaj
  • 1/2 csomag sütőpor
  • 10 dkg porcukor
  • 3 tojás sárgája
  • pár kanál tej

töltelék:

  • 5 evőkanál lekvár
  • 20 dkg vaj
  • 10 dkg cukor
  • 20 dkg mák
  • 20 dkg liszt
  • 1/2 csomag sütőpor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 2 dl tej
  • 3 tojás fehérje

Így készítsd:

  1. Gyúrd össze a tészta hozzávalóit, annyi tejjel, hogy puha, jó formázható legyen, majd felezd ketté.
  2. Sütőpapírral bélelt tepsire nyújtsd ki az egyik részt és kend meg lekvárral.
  3. A töltelékhez keverd habosra a cukrot és a vajat, majd a tojásfehérje kivételével a többi hozzávalóval dolgozd össze.
  4. Verd habbá a tojásfehérjét és óvatosan keverd a piskóta sűrűségű tésztához.
  5. Öntsd a tölteléket a lekvárral megkent tésztára.
  6. Nyújtsd ki a tészta másik felét, helyezd a töltelék tetejére, szurkáld meg egy kicsit és süsd 180 fokon készre.

 


  • 0

A veszekedés művészete

Category : Életvezetés

Az ókorban még a retorikához tartozó külön tudományág volt a disputa, a vitatkozás, érvelés és meggyőzés művészete. Ma nem kötelező tananyag, így nem is tanulunk meg vitázni, és rendre belefutunk parttalan vitákba, meddő veszekedésekbe, sőt, nem is tudjuk igazán megfogalmazni, mi a vita és a veszekedés között a különbség. Pedig vitatkozni konstruktívan is lehet, csak egy kis odafigyelés kell hozzá.

 

Mindennapi életünk során időről-időre előállnak olyan helyzetek, amikor eltérnek az érdekeink a másik fél szempontjaitól. Hova menjünk nyaralni? Mit vegyünk a nagyi születésnapjára? Melyik kollégát léptessük elő? Miért nem kérjük azt a szál kolbászt, amit az eladó kiválaszt nekünk? A magánéletünkben, és munkahelyünkön kialakuló, fent említett helyzetek folyamatosan feszültséget szülnek, mi pedig vérmérsékletünktől függően próbálunk kiutat találni a szituációból, hol kiabálással, hol fenyegetőzéssel, hol a saját álláspontunk folyamatos mantrázásával. Sajnos ezek egyike sem vezet megoldáshoz, nem vet véget a problémás helyzetnek, sőt további nehézségeket okozhat.

 

Veszekedjünk már egy jót!

Vannak persze olyanok is, akik semmilyen helyzetekben sem keverednek szívesen vitába, ők úgy próbálják megúszni a konfliktust, hogy el sem kezdik azt.

A 33 éves Barbara friss szakításon van túl. Ő kezdeményezte útjaik szétválását, mint mondja azért, mert túlságosan sterillé vált a kapcsolatuk. „Kívülről mi voltunk az álompár. Se egy hangos szó, se egy vita, soha, semmilyen konfliktus nem volt köztünk. A párom mindig mindenben egyetértett velem, a családi béke és nyugalom érdekében igyekezett elkerülni mindenféle konfrontálódást. Ez elsőre ideálisnak hangzik, de a valóságban inkább idegesítő volt. Ha valamit sérelmeztem, vagy próbáltam a szemére hányni, csak hallgatott hosszan, némán várta, míg befejezem a mondandómat, de nem szólt semmit. Én pedig hiába vártam a reakcióját, véleményét. Sokszor sírva kértem, hogy legalább mondja el az ő álláspontját, mesélje el, hogy ő mit gondol, vagy épp mi nyomja a lelkét. Ilyenkor sem válaszolt, hanem egy idő után megsimogatta az arcom, és azt mondta, hogy biztos ő csinált valamit rosszul, és nekem van igazam. Én vérszemet kaptam, és egy idő után egyre többször provokáltam konfliktust, még akkor is, amikor tudtam, hogy nincs igazam. Őt ez sem zökkentette ki, nem keveredett velem vitába, és nem állt ki magáért. Ekkor szólalt meg a vészcsengő a fejemben, és kezdtem el azon gondolkodni, hogy talán mégsem passzolunk össze.”

Bár ez az eset meghökkentőnek tűnhet, a szakirodalom azt mondja, hogy a vita sokszor igenis hasznos lehet. De tényleg lehet egy veszekedés kapcsolatépítő? Vásárhelyi Judit executive coach szerint igen. „Egy jó vitatkozás, egy egymás véleményét meghallgató disputa frissítően hathat minden kapcsolatban. Hangsúlyozom, hogy nem őrjöngő veszekedésre gondolok, hanem a másik gondolatait tiszteletben tartó szóváltásra. Az ilyen vita, még ha átmenetileg kellemetlennek is tűnik, néha mégis szükséges, mert feloldja a konfliktusokat, csillapítja a kedélyeket. Ha nem söprik a szőnyeg alá a problémákat, hanem a két fél érdekeit ütköztetve próbálnak megoldást találni, az azt jelzi, hogy még mindig szeretik és tisztelik egymást, ezért próbálnak közösen eredményre jutni. A tartós kapcsolat titka tehát nem az, hogy a pár mindkét tagja mindig egy álláspontot képviseljen, hanem az, hogy még akkor is, amikor esetleg összekapnak, mindketten törekedjenek a másik véleményének meghallgatására, és tiszteletben tartására.”

 

Konstruktív vita vagy céltalan marakodás?

A szóváltás leggyakrabban valami jelentéktelen semmiség miatt kezdődik el a 40 éves Szilivéknél.  “A házasságunk tizenhét éve alatt a fontos dolgokban mindig egyetértettünk a férjemmel, de lényegtelen apróságokon bármikor össze tudtunk kapni. Megfigyeltem, hogy az ilyen szópárbajok nálunk általában a miért kérdésekkel indulnak: Miért nem a rendes helyére raktad vissza azt az kést? Miért nem azt a másik nadrágot adtad a gyerekre? Miért nem a korábbi vonattal indulunk? Engem ezek a miértek azonnal kiborítanak, és nem tudok normális hangnemben reagálni. A párom ahelyett, hogy elmondaná, hogy szerinte miért lenne jobb a korábbi vonat, vagy a sötétebb színű nadrág, egyszerűen csak odaveti ezeket a számonkérő kérdéseket, amitől nekem rögtön görcsbe rándul a gyomrom, és olyan hangnemben válaszolok, ami idegen tőlem. Ezzel megindul – a fiam szavaival élve – a szájkarate, melynek a vége mindig a kölcsönös duzzogás. Hiába próbáltam elmondani neki, hogy milyen rosszul esnek nekem ezek a kérdések, nem tudok változtatni ezen a szokásán.”

A coach szerint ez a példa remekül illusztrálja az eredményhez nem vezető parttalan civakodást. “A céltalan marakodást legtöbbször tényleg hasonló, apró nézeteltérések robbantják ki. De okozhatja hosszabb ideje elfojtott elégedetlenség, vagy keserűség is. Ezeknél a szituációknál látszik igazán a különbség a vita és a veszekedés között. A vita során a felek valamilyen konfliktust szeretnének megoldani, ezzel szemben a veszekedés csak erőfitogtatás, elkeseredett hatalmi harc. A higgadt, békés hangulatú egyezkedéssel ellentétben, a veszekedés sosem vezet sehová, pedig egy jól működő kapcsolatban nem a másik sértegetése, megbántása a cél, hanem az, hogy a probléma – legalább egy időre – megoldódjon.”

 

Álljunk bele a másik lábnyomába

Gondolkodtak már azon, hogy mi értelme van egyáltalán a veszekedésnek és vitatkozásnak? Hogy miért olyan fontos számunkra megváltoztatni a másik gondolatait? Miért próbálunk meggyőzni másokat arról, hogy higgyenek, vagy fogadjanak el olyan dolgokat, amiket nem is akarnak? Hát azért, mert alapvetően abból indulunk ki, hogy nekünk van igazunk, és a mi igazságunk az egyetlen és helyes. Ha két ember ezzel az attitűddel áll neki vitatkozni, nem fog dűlőre jutni a vitás kérdésben. Persze vannak erre is pozitív megoldások a világon. Vásárhelyi Judit, egy olyan példát említ, ami más megvilágításba helyezi a vitatkozást. “Vannak egy olyan népcsoport, amelynél a közös álláspontra nem jutó, hosszú ideje vitatkozó embereket egymással szembe állítják a homokba.” -avat be az érdekes szertartásba a szakember. “Miután mindegyikük elmondta a saját véleményét és érveit, helyet cserélnek, és a másik lábnyomába állva, a másik szemszögéből néznek rá a témára. Így kell folytatniuk a diskurzust, míg megoldást nem találnak. Érdekes módon a helycsere után nem sokkal szoktak jönni a nagy felismerések, és a közös megoldás.”

 

Egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet

Vásárhelyi Judit  azt mondja, hogy azért nem tudunk vitatkozni, mert nincsenek meg az eszközeink hozzá. Érzelemből, és nem értelemből vitázunk, ráadásul a  vitától még félünk is, mert mindig a konfliktus jut róla eszünkbe, és negatív üzenete van számunkra, pedig egy jó vita lehet konstruktív is. “A munkám során is azt látom, hogy az emberek nem adnak visszajelzést, nem fogadják el, sőt általában meg sem hallgatják a másik álláspontját. ” -mondja a szakember. “Legtöbször úgy megyünk bele a vitába, hogy nekünk van igazunk, és nem értjük, hogy a másik ezt miért nem látja. Holott lehet, hogy neki is igaza van, csak ő más szempontból közelíti meg a témát, vagy épp másképp fejezi ki magát. Pedig minden vitában lehetne egy közös pont, márpedig az, hogy egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet.” Ez egy szellemes megközelítés, de az igazi megoldás a tudatosabb hozzáállás lenne, főleg, ha érzelmileg is érintettek vagyunk a témában. Persze egy konfrontáció során nehéz érzelmileg kívül maradni, de ha odafigyelünk a vitapartnerünkre, és a közös megoldást keressük az eltérő nézetek helyett, akkor sikerülni fog. És ez talán vita és a veszekedés közötti különbség is. Vita mindig partneri viszonyt feltételez, ahol a felek win-win alapon vesznek részt a helyzet megoldásában, a veszekedésnél az egok harcolnak, és folyamatosan lenyomjuk a másik felet.

 

Asszertivitás lehet a kulcs

Vásárhelyi Judit szerint a vitatkozás során az asszertív kommunikáció lehet a kulcs a megoldáshoz. “Az asszertivitásról egyre többet hallani mostanában, rengeteg tréning témája, mert sokan felismerték, hogy mennyire pozitív hatása van a mindennapi életünkben. Az asszertivitás tulajdonképpen egy önérvényesítő magatartásforma, melynek alkalmazása abban segít, hogy vitás helyzetek során a felek mindegyike nyertesen kerüljön ki a szituációból. Ilyenkor olyan kommunikációs eszközöket használok, melyekkel úgy érvényesítem az akaratomat, hogy azzal nem bántok meg senkit, és hozzásegítem a partneremet ahhoz, hogy az ő érdekei se sérüljenek. Az asszertivitás mások és önmagunk tiszteletét jelenti, saját érdekeink közvetítését, és mások érdekeinek figyelembevételét. Az asszertivitás remek konfliktus kezelési eszköz is, ha megtanultuk alkalmazni, a mindennapi életünk részévé válhat, konfliktusok nélkül is.”

 

 

5 tipp a kulturált vitázáshoz


Tudjunk hallgatni!

A vita során törekedjünk arra, hogy mindkét fél elmondhassa a saját álláspontját, anélkül, hogy kritizálás, vagy minősítés tárgya legyen a vélemény. Minden vita jó alkalom arra, hogy elmondhassuk sérelmeinket, és megnyugtató válaszokat kaphassunk mindazon kérdésekre, amelyek bizonytalanságot keltenek bennünk.

Legyünk őszinték!

Ha végre megjön a bátorságunk, és kenyértörésre viszünk egy régóta halogatott problémás helyzetet valakivel, akkor ne szégyelljük magunkat, és merjünk őszinték lenni. Ha konfrontálódunk valakivel, ne kerülgessük a forró kását, ne rébuszokban beszéljünk, hanem legyünk őszinték, ezzel elkerülhetünk egy csomó félreértést, és további parttalan vitákat is

Ne bántsuk meg a másikat!

Előfordulhat, hogy egy heves vita során feszült érzelmi állapotba kerülünk, és olyan mondatok csúsznak ki a szánkon, amelyekkel akaratlanul is megbántjuk a másikat. Ne feledjük, hogy a harag általában elszáll, de a kimondott szavak bántó ereje hosszú időre keserűséget okozhat.

Ne vonjunk bele másokat!

A vitás kérdéseket igyekezzünk egymás között elintézni. Ne vonjuk bele a család többi tagját, kollégákat, barátokat! Konfliktus esetén úgysem lehet érzelmi érintettség nélkül a vitapartner segítségére lenni. Inkább vonuljunk el, és négyszemközt tisztázzuk a sérelmeket, vagy problémákat.


Ismerősök pocskondiázása tabu!

Még ha magával ragad bennünket az indulat, akkor is szigorúan tilos a másik fél rokonainak, barátainak pocskondiázása. Legyünk óvatosak vitapartnerünk családjának jelzőkkel illetett emlegetésétől. Ezeket az óvatlan, mérgünkben könnyelműen kimondottakat bánjuk meg aztán a vita után leghamarabb.

 

 

A veszekedés 3 aranyszabálya


Ne támadjunk, ne feltételezzünk rögtön!

Bár a veszekedés hevében szeretnénk azonnal reagálni, és megvédeni magunkat, inkább próbáljunk kicsit lehiggadni, és úgy folytatni a szópárbajt. A meggondolatlan, támadó mondatok, és feltételezések bántóak lehetnek, és hosszú távú sértődéshez vezethetnek.

 

Ha nem tudjuk megoldani, zárjuk le!

Nem lehet mindig minden vitát megoldani, de le lehet zárni. Ha napokig nem szólunk egymáshoz, az még több konfliktushoz és még nagyobb távolsághoz vezet. Próbáljuk úgy befejezni a napot, hogy biztosítjuk a másik felet arról, hogy a vita ellenére is kedveljük, és tiszteljük.

 

Fogadjuk el, hogy van más vélemény is!

Nem várhatjuk el senkitől, hogy a mi szemünkkel lássa a világot. Akkor tudunk megegyezésre jutni, ha kölcsönösen érezzük a másik tiszteletét és elfogadását eltérő igényeink, lelki alkatunk, képességeink tekintetében.

 

Megjelent a Nők Lapja Magazin 2016. őszi számában, Viniczai Andrea – Vásárhelyi Judit tollából


  • 0

Sárbogárd

Category : Galéria

 

 

 


  • 0

Húsvéti finomságok tojással

Category : Gasztronómia

A tojás az élet újjászületésének és a termékenységnek egyik legősibb jelképe.

Nem véletlen, hogy éppen a tojás vált a világ és az élet teremtésének szimbólumává. Ez a forma az egyik legtökéletesebb alakzat, amit a természet létrehozott, az új élet, a teremtés titkát is magában hordozza. A hagyományos húsvéti étkezés a zsidó nép Egyiptomból való menekülésének emlékét őrzi. A magyar falvakban húsvétkor különböző ételeket, köztük tojást, kosárba tettek, s ezeket a templomban a pappal megszenteltették.

Az alábbiakban Horváth Mária: Feng shui a konyhában c. könyvéből ajánlunk néhány különleges tojásételt.

 

Zöldfűszeres tojásragu

Hozzávalók: 60 dkg burgonya, 25 dkg sárgarépa, 40 dkg brokkoli, 5 dkg húsos füstölt szalonna, 8 tojás, 1 csokor petrezselyemzöld, ½ marok zsálya, 4 dkg vaj, 4 dkg liszt, 5 dl zöldséges erőleves, 1 dl tejszín, cukor, só, bors

Elkészítése:

A burgonyákat héjában, fedő alatt kb. 20 perc alatt megfőzzük. Hideg vízzel leöblítjük, meghámozzuk és félbevágjuk. A sárgarépát felkarikázzuk. A brokkolit rózsákra osztjuk, a szárait nem használhatjuk!

A szalonnát apróra felkockázzuk. Forrásban lévő, sós vízben a sárgarépát 2 percig főzzük, majd hozzáadjuk a brokkolit, és további 8 perc alatt megfőzzük. A tojásokat 10-12 perc alatt keményre főzzük, hideg vízzel leöblítjük, majd a héj eltávolítása után négyfelé vágjuk. A petrezselyemzöldet felaprítjuk, a zsályát levágjuk. Az olvasztott vajban megpirított lisztet a levessel és a tejszínnel apránként felöntjük. Felforraljuk, és sóval, borssal, cukorral ízesítjük. Beletesszük a zöldségeket, a tojást, a zsályát és kevés kivételével a petrezselyemzöldet, majd összemelegítjük.

A ragut a ropogósra sütött szalonnakockákkal megszórjuk. A félretett petrezselyemzölddel díszítve kínáljuk.

Tojássaláta

Hozzávalók: 8 kemény tojás, ecet, borecet, olaj, 3 szál hagyma, kis doboz paradicsompüré, só, törött bors, 2 babérlevél, 1 ág rozmaring, 1 kiskanál méz,

Elkészítése:

A kemény tojásokat megtisztítjuk, cikkekre vágjuk, és kevés ecettel, olajjal megöntözve, néhány óráig érleljük, ekkor a levet leöntjük róla, és megöntözzük az olasz mártással, amelyhez egy evőkanálnyi olajon üvegesre párolunk nagyon apróra vágott újhagymát, hozzáadjuk a paradicsompürét, kétszer annyi vizet, mint a püré. Sóval, törött borssal, babérlevéllel, rozmaringgal, pár csepp borecettel (vagy kevés savanykás borral meg ecettel), mézzel ízesítjük. Öt perces forralás után kihűtjük, úgy öntjük a tojásra.

Currys töltött tojás

Hozzávalók: 8 db tojás, 1 evőkanál mustár, só, csipetnyi curry, apróra vágott petrezselyemzöld, 1 csokor zöldhagyma, 2 db zöldpaprika,(apróra vágva), 1 evőkanál majonéz,

Elkészítése:

A tojásokat kb. 10-12 perc alatt keményre főzzük. Kettévágjuk, a sárgájukat egy keverőtálba szedjük. A fűszerekkel és ízesítőkkel krémet készítünk. A krémbe az apróra vágott paprikát is beledolgozzuk. A krémet visszatöltjük a tojásokba, és pirított rozskenyérrel fogyasztjuk.

 

Tojáshegy

Hozzávalók: 8 db tojás, 2 dkg liszt, 2 dl tejszín, só, bors, vajban pirított zsemlekocka,

Elkészítése:

A tojásokat kb. 10 perc alatt keményre főzzük. a fehérjéket vékony szeletekre vágjuk, forró olajban átsütjük. Ha már pirosak, meghintjük liszttel, felhígítjuk a tejszínnel, fűszerezzük.

Végül belefőzzük a sárgáját is, majd vajban pirított zsemlekockákkal tálaljuk.

 

Tojáskolbász

Hozzávalók: 8 db tojás főzve, vaj, 2 nyers tojás, 3 evőkanál tejföl, petrezselyem apróra vágva, só, 15 dkg sonka apróra vágva, 4 evőkanál zsemlemorzsa, olaj

Elkészítése:

A keményre főtt tojásokat finomra vágjuk. Belefőzünk egy dió nagyságú vajat, a két nyers tojást, a tejfölt, és a fűszereket. Végül beledolgozzuk az apróra vágott sonkát, és annyi zsemlemorzsát, hogy összeálljon.

Kolbászszerű rudakat formázunk a masszából, lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk, majd forró olajban ropogósra sütjük.


  • 0

A szükséges túrafelszerelés

Category : Túrázzunk!

Hogyan öltözzünk, mit vigyünk magunkkal néhány órás vagy egynapos túrára?

 

🙂   Nincs rossz idő, csak rosszul öltözött turista.

🙂   Több túra — kevesebb gyógyszer.

🙂   A mozgás — élet.

🙂   A természetjárás — kollektív sport, életszemlélet, életforma.

 

  • Az egészség — szervezetünk zavartalan életműködését, betegségnélküliségét és lelki harmóniáját jelenti, azt, hogy testünk-lelkünk teljes, egészen rendben van.
  • Egy-egy túra során észre sem vesszük, hogy mennyire intenzíven megmozgatjuk egész testünket: a lábunkat, a mell- és vállizmokat, de még a szemizmokat is.
  • Pihenőkben célszerű lazításként egy kicsit megtornáztatni magunkat: törzshajlítás, karkörzés, fejkörzés.

ÉTEL – ITAL

Táplálkozás – célszerűség, mértékletesség. A szabadban való mozgástól általában javul az étvágyunk is, de nem mindegy, hogy mit és mennyit eszünk, iszunk!

Ital és könnyen elfogyasztható, kalóriadús, száraz élelmiszer nélkülözhetetlen, mert ez ad erőt a túra folytatásához akkor is, ha csak néhány kilométernyit gyalogolunk.

Alapszabály, hogy gyorsan romló, csöpögős, kenődő, folyékony élelmiszert ne vigyünk magunkkal, így például gyorsan romló felvágottakat (párizsit, olasz felvágottat, kenőmájast stb.), papírba csomagolt vajat vagy margarint, szénsavas üdítőt, könnyen szétnyomódó gyümölcsöt.

Ajánlott élelmiszerek: füstölt vagy száraz húsok, konzervek, kávé, tea, zöldség, „kemény” gyümölcs (alma, körte), datolya, füge, banán stb., kemény tojás, keksz, kenyér.

Egyes zöldségeket (saláta, paradicsom), lágy vagy felszeletelt gyümölcsöt; vajat, margarint is vihetünk magunkkal, ha biztonságosan záródó műanyag dobozban tudjuk tárolni.

Kalóriadús csokoládé erőt ad, ha elfáradtunk a gyaloglásban, ezért egy-két csoki szelet vagy egy tábla csoki legyen nálunk.

Italként legalább fél – egy liter folyadékot (vizet, teát) vigyünk magunkkal. Ha útközben találunk ivóvízlelőhelyet, akkor töltsük fel a palackunkat.

Menetközben legyen mérsékelt a folyadékfogyasztásunk, mert így kevésbé izzadunk és fáradunk el.

 

ÖLTÖZET

Legelőször is tisztázandó a túrafelszereléssel kapcsolatban az, hogy nincs szükség méregdrága ruházatra és lábbelire, drága és nagyméretű hátizsákra!

Réges-régen még utcai öltözetben is túráztak, majd kialakultak a túrázásra alkalmasabb viseletek, és manapság már speciális túraöltözetek is kaphatóak, igaz, hogy ezek gyakran nagyon sokba kerülnek.

Általában olyan ruházatban túrázzunk, ami kényelmes, szellős, könnyen cserélhető útközben. Az évszaktól függően célszerű a réteges, nedvszívó öltözék megválasztása.

Kerüljük a harsány színű ruhákat, mert a rovarok nagyon „csípik”.

Kerüljük a műszálas vagy erős kartonanyagból készült ruhaneműt, mert nem szellőzik, testünk izzad, fullad benne.

Ajánlott a kényelmes nadrág, póló vagy ing, és legyen nálunk pulóver.

Télen szükség van még tartalék pamut zoknira, sálra, vastag sapkára és kesztyűre, kiskabátra.

Kapucnis esőkabát nélkülözhetetlen tartaléköltözet, még akkor is, ha verőfényes időben kezdjük meg túránkat, mert zivatar keletkezhet a legváratlanabb pillanatban is.

Esernyőt nem javaslok, mert az nehezíti a gyaloglást (főképp sűrű növényzet környezetében), másrészt nehogy „villámhárítóként” működjön!

Karimás sapka még napsütéses időben is javasolt, mert véd a napszúrás ellen, és védi fülünket, nyakunkat a leégéstől.

Erős napfényben tanácsos egy UV szűrös napszemüveg, ami egyrészt védi szemünket a káros napsugárzástól, másrészt kényelmes látást biztosít szembe-fény esetén.

Túracipőnk legyen kényelmes, alacsony sarkú, vízhatlan és jól bejáratott (semmiképpen sem olyan, amit a túránkon viselnénk először!!!).

Ha nincs túrabakancsunk, megfelel egy jól szellőző sportcipő is, de ebben túrázva jobban oda kell figyelnünk, hova lépünk (kiálló kövek, buckák, gödrök, faágak).

Túrabakancs a legmegfelelőbb, mert ez tartja a lábunkat, védve bokaízületünket egy váratlan megbicsaklástól, bokaficamtól.

Olyan pamut zoknit, harisnyát viseljünk – a műszálas kerülendő! –, amelyiknek az orr-része egybefüggő, azaz nem összevarrott! A varrás kidörzsölheti a lábujjunkat vagy lábfejünk elülső részét. Ez nagyon megnehezíti a túra folytatását még abban az esetben is, ha tapasszal védjük a horzsolt bőrfelületet.

Dupla zokni viselete célszerű (egy vékony és egy vastag), mert a dupla zokni jobban védi sarkunk bőrfelületét és a lábujjunkat a túrabakancsban (esetleg a sportcipőben is).

Nincs kényelmetlenebb, fájdalmasabb annál, mint amikor vízhólyag keletkezik a sarkunkon, vagy kidörzsölődik a lábujjunk felülete vagy a lábujjköz. (Ez bejáratott bakancsban is előfordulhat akkor, ha például néhány hónapon át nem használtuk.)

Célszerű séta- vagy túrabot is, mert kényelmesebbé, biztonságosabbá tehetjük vele járásunkat, amikor lejtős, göröngyös úton haladunk.

Kesztyűt is vihetünk magunkkal, biztonsági okból; ez kis helyen is elfér, és szinte alig jelent terhet.

 

TÉRKÉP

Önálló túrázás esetén nélkülözhetetlen a jó turistatérkép.

A turistautak jelzései általában éveken át változatlanok, de kisebb-nagyobb módosítások előfordulhatnak egy-egy év elteltével is, például akkor, amikor „ráépítkeznek” egy korábbi turistaútra vagy időközben egy területet kiemelt természetvédelmi területté nyilvánítottak. Szerencsés esetben ilyenkor kikerülhető a lezárással érintett szakasz, de van arra is példa, amikor egyszerűen nem lehet továbbhaladni.

A turistatérképek méretarányai általában nagyléptékűek, és így jelölik: 1:25000 (1 aránylik a 25000-hez vagy „25 ezres” méretarányú térkép) vagy 1:30000 vagy 1:40000 stb. Ezeken a térképeken nagyon jól nyomon követhető az útvonal. A méretarány azt jelenti, hogy ami például a 25-ezres méretarányú térképen 1 centi, az a valóságban 25000 centi, azaz 250 méter.

Fontos ellenőrizni a térkép kiadásának évét! 5 évnél régebbi térképet ne használjunk, mert nagy változtatások történhettek időközben, melyeket csak a friss kiadású térkép tartalmaz.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy térképet vagy atlaszt („turistakalauzt”) használjunk.

A térkép nagyméretű, akár egy négyzetméteres is lehet kiterítve, ezért nehézkes a használata, és a lapszelvények hajtogatásának élei sérülnek már néhány hajtogatás után is.

Az atlasz előnyei, hogy kisméretű: kb. 15×21 centis méretű, és spirál-fűzésű, ezért könnyen lapozható, és kevésbé sérül, tartós. Továbbá részletes információt nyújt az adott tájegységről (Budai-hegység vagy Pilis – Visegrádi-hegység vagy Börzsöny és az Ipoly völgye stb.): földtörténetről, domborzatról, éghajlatról, állat- és növényvilágról, településekről, turistautakról.

Hátránya, hogy csak rövid útvonalszakasz tekinthető át egy lapon (oldalon).

Ha térképet használunk, fontos, hogy valamiképp rögzítsük a térképen vagy a „fejünkben” a kiindulási pontot, mert útvonalunk csak így követhető nyomon, az, hogy éppen merre járunk.

Hasznos, ha tudjuk az égtájak fekvését. A térképen a településnevek nyugat-kelet irányúak, a térkép koordináta hálózata észak-dél irányú.

 

TURISTAÚT-JELZÉSEK

A turistautakról röviden:

Vándorutak: sávjelzések („—”)

  1. a) kék színű az országos kéktúra, piros sáv a megyei vagy regionális utak stb.
  2. b) sárga és zöld színű sáv helyi jelentőségű vándorút

A színek fontossági sorrendet is jelentenek: legfontosabb a „kék”, majd a „piros”, „sárga” és a „zöld”

négyzet: településre vagy szálláshelyhely vezet

kör: forráshoz, vízlelőhelyhez vezet

háromszög: kilátóhoz vezet

omega: barlangot jelöl

+ jelű: összekötő (lerövidítő) út

T betű: tanösvény

L betű: romhoz vezet

Önmagába visszaforduló kör: körséta, kiindulópontba visszatérő rövid kirándulás

Zarándokút:       Szent Jakab zarándokút (Budapest-Lébény, és tovább az osztrák becsatlakozásig)

Mária zarándokút (Mariazell-Csíksomlyó között)

 

EGYÉB FELSZERELÉS

A személyes iratokról (személyi igazolvány, tb-kártya), a megfelelő pénzösszegről (legyen nálunk váltópénz, pénzérme is), fényképezőgépről sem feledkezhetünk meg, és jó szolgálatot tehet, ha van mobiltelefonunk.

Evőeszközre (ami szükséges lehet), vágóeszközre (lehetőleg többfunkciós bicska), műanyag pohárra is szükségünk lehet.

Tisztasági eszközök is szükségesek még rövid túrán is, mint például: toalettpapír, szappan, kéztörlő, kézfertőtlenítő stb.

Egészségügyi dolgok, amiket jó, ha magunkkal viszünk: elsősegélycsomag [géz, fertőtlenítő /jód vagy sebhintőpor/, sebtapasz (különböző méretben), olló, fóliakesztyű (sebápoláshoz)], szemcsepp, napi gyógyszereink.

 

HULLADÉK

Védjük a természetet! Mindig legyen nálunk üres műanyag tasak hulladék tárolására, továbbvitelére.

A hulladékot csakis biztonságos szeméttárolóba helyezzük el, mert a lyukacsos, nem zárt tetejű szeméttárolóból az állatok ki tudják emelni az eldobott ételmaradékot és más hulladékot. Ezzel veszélyeztetjük az állatok életét és a természet tisztaságát.

 

HÁTIZSÁK

A hátizsákok között három nagy csoportot különböztethetünk meg:

a/ Rövid, könnyű túrárakra alkalmas hátizsák. Ezt gyakran láthatjuk, mert szinte hétköznapi viseletté vált.

b/ Többnapos túrára szolgáló hátizsák.

c/ Magashegyi túrázásra való hátizsák.

Rövid, könnyű túrázásra elegendő egy 10, 20 vagy 30 literes, háttámasszal ellátott, kényelmes hátizsák, és ami legalább egy kis szellőzést biztosít hátunknak. (A 20-30 literes hátizsák célszerűbb a 10 literesnél a tárgyak elhelyezése szempontjából.)

 

CSOMAGOLÁS

Egyszerűnek tűnik, de mégsem az, körültekintőnek kell lennünk! Mielőtt bepakolnánk a hátizsákba, tanácsos mindent kikészíteni azért, hogy ellenőrizhessük, amit be kell csomagolni, magunkkal vinni.

A nehezebb dolgok alulra, a könnyebbek felülre kerülnek. Amik elázhatnak, azokat csomagoljuk nejlontasakba. Szempont az is, hogy amire kevésbé van szükségünk a túra alatt, azt legalulra rakjuk.

A legfontosabbakat – személyes iratokat, pénzt stb., esőkabátot, elsősegélykészletet az oldalzsebekbe vagy a legkönnyebben hozzáférhető helyekre pakoljuk.

Ha mindent bepakoltunk a hátizsákba, vegyük magunkra és próbáljuk ki, mert lehet, hogy szorít, nyom, járás közben zörög, oldalra húz, és így még indulás előtt tudunk változtatni a csomagoláson.

 

Jó túrázást!


  • 0

  • 0

Kirándultam a Normafától Hűvösvölgyig…

Category : Túrázzunk!

20 16. augusztusban egy kellemes nyári hétvégén feleségemmel végigsétáltunk a budai hegygerincen Normafától a Szépjuhászné gyermekvasúti megállón keresztül a vonat hűvösvölgyi végállomásig. Ez az út, bár 8 kilométer, mégis kényelmes, nem nehéz, mert hegyről sétáltunk lefelé. Igaz, hogy útközben megmásztuk a János-hegyet, én külön, még a kilátót is, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra és távolra, a dombokra-hegyekre. Sikerült még a Mátrát, a Kékestetőt is meglátni.

A Normafához a Széll Kálmán térről induló 21-es busszal utaztunk fel. Összesen a pihenőkkel, nézelődésekkel együtt öt órát töltöttünk el a természetben jó levegőn, napsütésben és árnyékban. A Normafánál nem hagyhattuk ki a rétes-büfét, és „erőt gyűjtve” megkezdtük kis túránkat.

Hosszan gyalogolva a hegygerincen, sokáig szép kilátásban volt részünk a hegy vonulatára, a városra, a Dunára, a hidakra, a villanegyedekre. Közben szívtuk magunkba a változatos és finom erdei illatokat, a jó erdei levegőt. Ez az útszakasz az újdonsült parkerdő része, jól kiépített sétaúttal, pihenőkkel, gyerekjátszótérrel.

Egy jó félórás sétával megérkeztünk a libegőhöz. Itt remek büfé várt bennünket J  Majd az egyetlen meredek, kb. 200 méternyi útszakaszon felsétáltunk a János-hegyi kilátóhoz. A kilátóban most is sokan voltak, mert mindenki gyönyörködni akart a körpanorámában. Ezt mindenkinek látni kell!!!

Majd egy rövid, igencsak meredek, köves turistaúton leereszkedtünk a Budakeszi út melletti Szépjuhászné gyerekvasúti megállóhoz, majd kényelmes sétával a Hárs-hegy oldalában és a Nagy-réten át továbbgyalogoltunk a BKV hűvösvölgyi végállomáshoz.

A túra minden percét nagyon élveztük. Éreztük, hogy egyre többet gyalogolunk, de ez jó érzés volt a fáradtság ellenére, és pihentetőként meg-megálltunk nézelődni, mert ezt az erdőben is lehet, hiszen bőven van mit… Ettünk is, ittunk is, fényképeztünk is, és így szinte észre sem vettük, hogy legyalogoltunk 8 kilométert J  Szinte sajnáltuk, hogy túránk véget ért, mert éreztük, hogy a Természet milyen jót tett velünk lelkileg és testileg egyaránt.

Bátran merem ajánlani bárkinek, mert ha a 8 kilométer soknak tűnik, félúton megszakítható, és a kirándulás befejezhető akár a gyermekvasúttal vagy a 22-es busszal.

/A folytatásból: Séta a Hármashatár-hegyen/


  • 0

„Gyalogolni élvezet és jó!” – Mit vigyünk magunkkal rövidebb kirándulásra a Rózsadombon túl?

Category : Túrázzunk!

Legelőször is el kell oszlatnom néhány tévhitet a „túraszerelésről”. Nincs szükség drága ruházatra és lábbelire, hátizsákra! Réges-régen még utcai öltözetben is túráztak, majd kialakultak a túrázásra alkalmasabb viseletek, és manapság már speciális túraöltözetek is kaphatóak, igaz, hogy ezek gyakran sokba kerülnek.

Én azt tanácsolom, hogy mindenki olyan ruházatban kiránduljon, ami kényelmes, szellős, könnyen cserélhető út közben. Peremes sapka még napsütéses időben is kell a napszúrás ellen, és hogy védje fülünket, nyakunkat a leégéstől, és napszemüveg is jó, ha van. Az esőkabát nélkülözhetetlen tartaléköltözet! Lábbeliként egy kényelmes és szellős túrabakancs a legmegfelelőbb, mert tartja a lábunkat, véd a megbicsaklástól. Jó, ha van séta- vagy túrabotunk, és még egy kesztyűt is vihetünk magunkkal. Kézmosásra gondoljunk, és még egy-két „higiéniai eszköz” is indokolt, no meg egy kis elsősegélycsomag!

Ital és könnyen elfogyasztható, kalóriadús száraz élelmiszer nélkülözhetetlen, mert ez ad erőt a túra folytatásához akkor is, ha csak néhány kilométernyit is gyalogolunk. Mindezekhez elegendő lehet egy kisebb, de legfeljebb 30-40 literes hátizsák. Fontosak még a személyes iratok, a megfelelő pénzösszeg, a fényképezőgép, telefon,és üres zacskó a hulladéknak!

És most irány a Rózsadomb „háta mögé”! A Rózsadombon túl változatos, szemet gyönyörködtető utakat jártam be, egy-egy utat többször is. A 11-es busz rózsadombi végállomásától szoktam lesétálni Hűvösvölgybe. Ez csak 4 kilométer, nagyon kényelmes, „korhatártalan sétaút”. Sokszor megállok és elnézem a természet remekeit: a Kecske-sziklákat és az Oroszlán-sziklát. Tavasszal szinte szívom magamba a friss erdei levegőt, élvezettel hallgatom a madarak hangját, és amikor kiérek a vitorlázó reptérre, pihentető végignézni a távolba tűnő réten. Kellemes érzés végigsétálni a természet adta reptéren vagy mellette a kényelmes turistaúton. Egyik oldalon az erdő, a másikon a hatalmas rét. Ezt látni kell! A reptér mögött magasodó hegytetőről szoktak nekifutni a siklóernyősök. Érdekes látvány, amint a hegy fölött, mint madarak keringenek a magasban. Még vagy 40 percnyi séta, és Hűvösvölgyben vagyok…

/A folytatásból: Normafától Hűvösvölgyig/


  • 0

Túravezetőnk bemutatkozása

Category : Túrázzunk!

Kedves Olvasó!

Arra vállalkoztam, hogy mesélek túrázásaimról, közben pedig ötleteket is adok, merre érdemes elindulni. Először is bemutatkozom: Kovács Gyula vagyok, 67 éves, házas, és feleségemmel Budán élünk.

Több mint két évtizeden át főkönyvelőként dolgoztam. A privatizációkor „utcára kerültem”, és egy-két hétnyi vegyes érzülettel teli útkeresés végén talpra álltam és vállalkozásba kezdtem. Jogi értelemben már hetedik éve nyugdíjas vagyok, de továbbra is aktívan, munkával telnek napjaim. Foglalkoztam pénzügyi, később életviteli tanácsadással, és utóbbi jelenleg is kitölti mindennapjaimat.

Nagyon szeretek olvasni; elolvastam Judit „Korhatártalanul – 50 után is aktívan” című kiváló és motiváló könyvét, és végül is ennek révén meg a facebookon keresztül eljutottam a Kor-Határtalanul Egyesülethez. Bemutatkozásomkor megemlítettem, hogy hobbim a túrázás, és bár vizsga nélkül, de képzett túravezető vagyok. Judit kérésére örömmel vállaltam azt, hogy május-júniusban vezetek egy-két túrát. „Írhatnék is egy-egy alkalommal a túrázással kapcsolatban.” – kaptam az ajánlatot, amit örömmel elfogadtam.

A jelenlegi munkámnak is köszönhetően kiválóan érzem magam. 15 évesen kezdtem el túrázni egyénileg, majd szervezetten. Utóbbi években feleségemmel kettesben kirándulunk. Sok túrát vezettem néhány éven át a második kerületi túraegyesületben. Sok emlékezetes túrát tettünk a budai és a nagykovácsi hegyekben, a Pilisben, Börzsönyben, de távolabb is. Nagyon jól sikerült, több napos túrát vezettem az Őrségben és a Göcsejben is. Szerveztem túrát a Magas-Tátrába is.

Mi vonz a természetbe?

A tiszta és friss levegő, a növények illata és a madarak csicsergése, a hatalmas csend és béke, a nyugalom. Magával ragadó a táj szépsége; tiszta időben hatalmas messziségekre is elláthatunk, például Dobogókőről vagy a Normafa mellől láthatjuk a Mátra vonulatát, a Galyatetőt és a hirtelen kiemelkedő Kékestetőt is.

/A folytatásból: A Rózsadomb háta mögött… „Gyalogolni élvezet és jó!”/


  • 0

Répatekercs Húsvétra – vagy más alkalomra

Category : Gasztronómia

Közeledik a húsvét, sokan sütik meg ilyenkor életük első répatortáját.

Ezt a finom édességet találtam az interneten: a répatekercs lehet az ünnep új sztárja!

Íze a répatortáéhoz hasonló, tölteléke lágy sajtkrém. Már most elkészíthető, és fagyasztóban tárolható az ünnepekig.

Hozzávalók 12 személyre:

A tésztához:

  • 3 tojás
  • 2/3 csésze kristálycukor
  • 1 tk. vanília kivonat
  • ½ tk. só
  • 1 tk. sütőpor
  • 1 tk. gyömbér
  • ¼ tk. őrölt szerecsendió
  • 2 tk. őrölt fahéj
  • ¾ csésze liszt
  • 2 csésze reszelt répa (2 közepes répából)
  • porcukor a feltekeréshez

A töltelékhez:

  • 18 dkg sajtkrém (szobahőmérsékletű)
  • 4 ek. vaj (szobahőmérsékletű)
  • 2 csésze porcukor
  • 1 tk. vanília kivonat
  • porcukor a meghintéshez

Elkészítés:

  1. Melegítsd elő a sütőt 180 Celsius-fokra. Sütőpapírral bélelj ki egy 25×38 cm-es tepsit, és olajozd ki.
  2. Verd fel a tojásokat erős fokozaton (kb. 5 perc). Keverd bele géppel a cukrot és a vanília kivonatot is.
  3. Egy tálban kavard össze a sót, a sütőport, a gyömbért, a szerecsendiót, a fahéjat és a lisztet. A száraz hozzávalók keverékét szórd a nedves hozzávalókhoz, és jól elegyítsd. Végül keverd bele a reszelt sárgarépát is.
  4. Oszd el egyenletesen a tésztát a sütőpapíron. Egy spatulával juttasd el a tésztát a sarkokba is. Vékony réteget kapsz. Told a sütőbe 8-10 percre.
  5. Míg a tészta sül, készíts ki egy tiszta konyharuhát a munkaasztalra. Szórd meg porcukorral (kb. ¼ csészényivel). Amikor a tészta megsült, borítsd ki a porcukorral megszórt konyharuhára. Óvatosan távolítsd el róla a sütőpapírt.
  6. A keskenyebb végénél kezdve, a konyharuha segítségével szorosan tekerd föl. Hagyd tökéletesen kihűlni. Ez legalább egy órát vesz igénybe.
  7. Ez alatt elkészítheted a tölteléket. Keverd simára a puha vajat a sajtkrémmel. Keverd bele a porcukrot és a vanília kivonatot is.
  8. Ha kihűlt a tészta, óvatosan hengerítsd ki. Kend meg a töltelékkel, majd szorosan tekerd vissza. Hagyd hűlni és megszilárdulni 30-60 percig. Szórd meg porcukorral, szeleteld fel. Már tálalhatod is.

Ha szereted az olajos magvakat, akkor megszórhatod a tölteléket (feltekerés előtt) fél-egy csésze pirított, vágott dióval vagy pekándióval.

A tésztáját mazsolával is gazdagíthatod!

Ha a kész tésztát betekered műanyag fóliával, a mélyhűtőben akár egy hónapig is eláll!

forrás: https://ripost.hu/


Keresés oldalunkon:

Hírlevél