Erzsébet története – és javaslatai

  • 0

Erzsébet története – és javaslatai

Category : Olvasóink írták

Kedves Judit!

Mielőtt elkezdtem volna – kérésednek megfelelően – leírni, mint a veterán generáció, vagy szebben elnevezve az építők generációja egyik tagjának a „rövid” élettörténetét, szétnéztem az interneten, hogy egyáltalán mi jellemzőt találok erre a veterán generációra vonatkozóan.

Hát elég siralmas – a szakértők? által összeállított − összkép. Idézve az egyik forrásból:[1] „Ez a generáció nem vágyott másra, mint a nyugalomra, békére, családi harmóniára.”

Lehet, hogy e kategorizálásból is ered az én „másságom”. Természetes, hogy ezen elvárások mindenkiben élnek, de feltételezem, hogy velem együtt nem mindenkire igaz az az állítás, hogy nem vágytunk másra.

Ennek mintegy bizonyítására, talán segítve és példámmal buzdítva az 50+ generáció, közülük is a veterán generáció tagjait, hogy

  • ne zárkózzanak be,
  • nyissanak a világ felé,
  • keressenek új lehetőségeket;

és meglátják, hogy nekik, nekünk még van dolgunk – unokák nevelésé mellett és/vagy túl!

Mielőtt a felsorolt célok érdekében különböző lehetőségeket ajánlanék, összefoglaltam életem 50+ előtti főbb eseményeit. – Ez a rész nem kötelező olvasmány!

50+ előtti életem főbb eseményei:

  • MKKE elvégzése (fiatalabb Olvasóinknak: Marx Károly KözgazdaságtudományI Egyetem);
  • előfelvételisként az IBUSZ idegenvezetői tanfolyamának elvégzése;
  • egyetemi éveim alatt csoportok kisérése, orosz és német nyelveken; (megjegyzem e két nyelv mellett franciából is érettségiztem, illetve lengyelül is tanultam);
  • férjhez menés,
  • három gyermek születése (1966-ban László, 1970-ben: Tamás, 1984-ben Orsolya) ;
  • 1972-ben nyelvvizsga orosz és német nyelvekből;
  • jogosítvány;
  • 1980-ban közgazdász doktori cím megszerzése;
  • 1980-ban, 1990-ben -6-6 hetes németországi ösztöndíj.

Munkaköreim:

külkereskedelmi üzletkötő, munka- és üzemszervező, termékmenedzser[2] (szakkönyvek szerkesztése, írása, menedzselése). Munkahelyeim száma: összesen 5. Beosztásaim: osztályvezető, főosztályvezető, kiadói igazgató, ügyvezető.

Az 1998-ban kezdődő munkakörömhöz (kiadói igazgató) először is meg kellett tanulni a számítógép (vagy akár az új típusú kávéfőző) kezelését, használatát. Megszűnt ugyanis az a „jó világ”, hogy minden főnöknek van titkárnője. egyszerűen vettem egy könyvet, ami teljesen érthető módon leírta a számítógép kezelésének alapvető ismereteit. Napjainkban a tanulás még egyszerűbb: pl. a III. kerületben (ahol több mint 40 éve élek), külön tanfolyam van, csak időseknek, teljesen elfogadható áron!

2000-ben (a HVG-ben olvasott hirdetés alapján beadott pályázatommal elnyerve) megalapítottam a német tulajdonú Fórum Média Kiadó Kft.-t[3] .

Az ügyvezetői beosztásomban gyorsan meg kellett tanulnom, hogy a munkaidő nem 8-tól 5-ig tart. Többször el is kellett mennem (igaz cégautóval) Németországba a tulajdonos cégében[4] történő továbbképzésre.

2004-ben viszont elegem volt az állandó „rajtkészültségből”, a havonkénti (német nyelvű) beszámoltatásból, számonkérésből stb.; illetve abból, hogy az időközben (2002, 2004) született két lányunokámra gyakorlatilag nem volt szabadidőm.

2004-ben felmondtam. Igaz, nem a semmibe léptem, hanem megvolt a még 1995-ben alapított (egykor férjemmel közös) bt. Továbbá 2003-ban alapítottam (volt munkatársammal együtt) egy újabb céget, az Infoexpressz Kiadó kft.-t, amelyet (mint már egyedüli tulajdonos) 2014-ben eladtam.

Könyvkiadó tevékenységem során „megkedveltem” a munkavédelmet, és ezért 2010-ben elvégeztem a munkavédelmi technikusi OKJ képzést.

A másik cégem az ERSA Bt. (ahol férjem 2000-ben bekövetkezett halála után a lányom lett tag) mind a mai napig (kisadózóként)[5] működik.

Felkérésre (2010-ben, 20013-ban[6]) tartottam munkavédelmi témájú előadást, illetve rendszeresen írok – ugyancsak a munkavédelemről foglalkozó – cikkeket.

 

Visszatérve a lehetőségekre!

Nagyon fontosnak tartom, hogy értelmesen használjuk ki a szabadidőnket!

  • Ha lehet kérni, a tv-ben is nézzük inkább az újabb tudást nyújtó csatornákat. (Pl. nézzük a ”Maradj talpon!” adását, és a játékosokkal együtt, igaz, virtuálisan, válaszoljunk a kérdésekre, vagy akár a főzőműsorokat, kipróbálva az újabb ételeket, vagy olyanokat, amelyeket a férjünk, gyermekünk nem szeretett.)
  • Ne féljünk beülni a fiatalok közé egy-egy minket érdeklő tanfolyamra, pl. nyelvtanfolyamra[7]. (A legtöbb helyen lehetőség van részletfizetésre.)
  • Ajánlanám valamilyen háziállat (kutya, macska) tartását. Nekem két macskám van, akik szeretettel (persze nem önzetlenül) várnak az üres lakásban.
  • Kertészkedjünk. (Szinte bárhol és bármikor elkezdhető.)
  • Iratkozzunk be könyvtárba. Olvassuk el a korábban indexen lévő könyveket (pl. Márai Sándortól).

Végül mindenkinek javaslom a Kor-határtalanul Egyesületet[8] megkeresni, előadásain rendezvényein részt venni, ahol – az értékes új ismereteken túl – akár újabb barátnőre is szert tehetünk.

 

Üdvözlettel:

Imrei Sándorné dr. (Egyszerűbben: Erzsébet)

mobil: kiadható az Egyesületnek írt levélre ( korhatartalanul.egyesulet@gmail.com )

 

Lábjegyzetek:

[1] http://kulturaonline.hu , Kovács Gergely írása

[2] Akit esetleg részletesebben is érdekli e tevékenységem, az – a nevem alatt – megtalálhatja a címeket.

[3] A cég mind a mai napig sikeresen működik.

[4] Távolsága Budapesttől 1 500 km, oda-vissza.

[5] Javasolt cégforma a nyugdíjasoknak!

[6] Csaknem 70 évesen.

[7] Én most angolul tanulok.

[8] Elnöke: Endrei Judit

Keresés oldalunkon:

Hírlevél