Pozitív gondolkodás – életöröm – boldogság – nem csak ötveneseknek / Éljünk a jelenben 1. rész

  • 0

Pozitív gondolkodás – életöröm – boldogság – nem csak ötveneseknek / Éljünk a jelenben 1. rész

Category : Életvezetés

Éljünk a jelenben!

 

Nem is olyan régen olvastam egy mesét, aminek az volt a címe: „Különben nem nyafoghatnék”.

Kicsit magunkra, ötvenen túliakra – meg a más korosztályokra is –ismertem benne.

Örömmel osztom meg Önökkel is:

„Egyszer egy ember félelmetes ordításba fogott. Ijedten szaladtak hozzá a szomszédai:

  • Mi történt veled? – kérdezték.
  • Barátaim, nagy fájdalmaim vannak. – válaszolta.
  • Mitől vannak fájdalmaid?
  • Mert annyira fáj! – üvöltött az ember.
  • De miért fáj annyira?
  • Jaj, de bolondok vagytok. Azért fáj, mert ezzel a nagy tűvel szurkálom a kezem!

A szomszédok a fejüket csóválták:

  • De hát akkor miért szurkálod magad a tűvel, ha tudod, hogy ennyire fáj?
  • Mert egyébként nem ordíthatnék, és nem nyafoghatnék – felelte az ember, és fennhangon tovább nyöszörgött.”

Ha körülnézek a környezetemben, nagyon kevés vidám, nyitott embert látok, sokakból árad a „nekem már annyi”, illetve „én már öreg vagyok mindenhez”, „felesleges vagyok” gondolkodás és ez nőkre és férfiakra egyaránt jellemző. Hajlamosak vagyunk a nyavalygásra és a panaszkodásra, sőt ha többen együtt vagyunk, ez a hajlamunk felerősödik, még jobban kezdünk panaszkodni. Gondolkozzunk el azon, hogy ez vajon előrevisz minket életutunkon, vagy akadályoz, netán még hátráltat is? A legtöbb esetben, ami korlátoz bennünket, az csak a mi elménkben létezik. Tudjuk, a világ nem feltétlenül olyan, amilyennek mi látjuk, mert mi a saját szűrőnkön keresztül nézzük.

Hihetjük azt, hogy az embereket zavarja az életkorunk, a ráncaink, a kevés hajunk, a szokásaink. Valószínűbb, hogy ezt csak mi gondoljuk így, és valójában mások nem így látnak bennünket. Tudom, nem mindenkinek olyan könnyű figyelmen kívül hagyni azt, amit a többiek róla gondolnak, vagy legalábbis azt, amit elképzel, hogy gondolnak róla. Mégis meg kell próbálnunk mindenekelőtt saját értékeinkre és elvárásainkra alapozni.

Ha belegondolunk, 50 fölött, a nyugdíjig legalább 10-15 év áll előttünk, éppen ezért megdöbbentő, hogy vannak, akik így, ilyen rosszkedvű, bizonytalan életre rendezkednek be. Hová lett az energiánk, hová tűnt a jókedvünk, hová tűnt az optimizmusunk, a magunkba vetett hit, ami korábban megvolt? Régebben tudtunk küzdeni azért, amit szerettünk volna elérni. Célokat tűztünk ki, és meg is valósítottuk azokat.

Miben történt változás? A környezetünkben mindenképpen, de mégsem ez határozza meg, elsősorban nem ez befolyásolja a viselkedésünket. Akkor mi? Ha öregnek gondoljuk magunkat, akkor úgy is viselkedünk. Ha betegnek gondoljuk magunkat, elég gyorsan fel is fedezzük a betegség jeleit.

Nem is kell emlékeztetni Önöket az „önbeteljesítő jóslatra”, működik az magától. Mint tudjuk, az önbeteljesítő jóslat a hatásain keresztül közvetlenül vagy közvetve valóra váltja önmagát. Hát akkor jósoljunk magunknak jókat!

 

Vásárhelyi Judit életvezetési tanácsadó


Keresés oldalunkon:

Hírlevél