Pozitív gondolkodás – életöröm – boldogság – nem csak ötveneseknek / Éljünk a jelenben 2. rész

  • 0

Pozitív gondolkodás – életöröm – boldogság – nem csak ötveneseknek / Éljünk a jelenben 2. rész

Category : Életvezetés

Éljünk a jelenben!

 

Ha mindezidáig ritkán éltünk a jelen pillanatban, és ritkán engedtük meg magunknak élvezni az életet, mert abban a hitben ringattuk magunkat, hogy majd a jövőben fog megtörténni az, ami a legfontosabb…. Ha úgy gondoltuk, hogy későbbre halasztjuk a boldogságunkat, és arról győzködtük magunkat, hogy a holnap jobb lesz, mint a ma… Akkor épp itt az ideje, hogy éljünk a jelenben, vegyük észre mindazt a sok jót, ami a rosszak ellenére mégiscsak körülvesz bennünket!

A könyvesboltok polcai tele vannak mindenféle boldogságot oktató, sikerről szóló és gazdagságot ígérő irodalommal. Soha nem volt nagyobb igény az ilyen típusú irodalomra, mint manapság.

Miért? Mert ma már nem elég saját képességeink legjavát nyújtani, még többet és még többet kell adni magunkból, még a jobbnál is jobban kell teljesítenünk. Menet közben viszont képesek vagyunk elveszíteni a magunkba vetett hitet, megszűnik nyitottságunk a pozitív dolgok iránt, hajlamosak vagyunk csak a rosszat észrevenni. Természetesen szeretnénk „jól lenni a bőrünkben”, ezért keressük azokat a praktikákat, amikkel ezt megvalósíthatjuk. Pedig attól, hogy egy könyvet elolvasunk, még nem változnak a dolgok!

A ma ötvenes, és e fölötti korosztály olyan korban és környezetben nőtt fel, ahol az oktatásban, később a munkahelyeken is csak a negatívumokra, a hibák javítására koncentráltak. Erre épült a gyermeknevelésünk, az iskolai oktatás, a céges képzések, a vállalati teljesítményértékelések, a karriertervek stb.

Nem is olyan régen – 1980-as évek vége felé – a pozitív pszichológia térhódításának erdedményeképpen ismertük fel, hogy ha csak a gyengeségeinkre koncentrál a környezetünk, és ezt sugalljuk magunknak is, akkor folyamatos kudarcélményeknek tesszük ki magunkat, érthetően csökken az önbizalmunk, s ezáltal a még meglévő erősségeink is gyengülni fognak.

Ki ne tapasztalta volna például autóvezetés tanulása közben, hogy már „kezdem érezni, mintha már tudnék vezetni”, ám ekkor valaki beül mellém az autóba, és elkezdi kritizálni, hogy „ez nem jó, meg az sem jó”, – ilyen helyzetben az ember még azt sem csinálja jól, amit addig kiválóan tudott.

 

Vásárhelyi Judit életvezetési tanácsadó


Keresés oldalunkon:

Hírlevél