Radnótzi Zsuzsa levele

  • 0

Radnótzi Zsuzsa levele

Category : Olvasóink írták

Kedves Endrei Judit!

Elnézést, hogy bátorkodom így Önre törni….néhány nappal ezelött találkoztam először a Kor-határtalanul programmal. A programról olvasottak kapcsán annyira magamra, az életemre ismertem, hogy ez arra ösztönzött, hogy a történetemmel felkeressem Önt, hátha az inspirálólag hathat másokra.

Pár szóban bemutatkoznék. Radnótzi Zsuzsa vagyok, szentendrei, 55 éves, házas, négy felnött gyermek, egy 32 éves fiú ikerpár, egy 28 éves lány, és egy már házas 26 éves fiú édesanyja. A gyerekek kirepülése egy hosszan tartó folyamat volt, 14 éve kezdődött, pár évvel ezelött fejeződött be. Mindannyian évek óta külön élnek, ketten Budapesten, illetve Budakalászon, a másik kettő nagyon messzire vetődött, egyikőjük Los Angelesben él, a másik San Franciscóban jár egyetemre.

Közgazdász vagyok, négy gyermekem, köztük hallássérült kislányom nevelése miatt döntöttem úgy, hogy önállóan dolgozom, kis családi cégem most lesz 28 éves.  A gyerekek kirepülése utáni időre, az aktív 50-es, 60-as, stb. évekre tudatosan készültem, mondhatni soha nem lankadó típus vagyok.

A történet főbb szála, amit megosztanék Önnel, 2010 körül kezdődött, akkor kezdtem el érdeklődni a fotózás iránt, elöször abszolút kezdő amatőrként (ez a találkozás is egy érdekes, bár hosszú történet).  Első, kissé tudatosabb próbálkozásom a természetfotózás volt, de arra hamar rájöttem, hogy ez nem az én utam. 2012-ben egy három hetes kubai utazás mutatta meg egyértelműen, hogy a riportfotó, a streetfotó, a szociofotó az, ami engem igazán érdekel. 2013-ban egy hónapra ismét Kubában jártunk a férjemmel, akkor már, igaz még mindig saját erömből képzett fotósként, a fotózás egyik fő cél volt. Kubából visszatérve beiratkoztam a Szellemkép Szabadiskola Fotográfia szakára, ahol jelenleg a diploma félévemet töltöm. Tavaly ősszel felvételt nyertem a Magyarországi Alkotóművészek Országos Egyesületének fotográfiai tagozatára, a felvételi anyagomban Kubában készült képek mellett, a monori cigánytelepen, illetve Krishna-völgyben készült szocio jellegű fotók szerepeltek.

Két hét múlva, március 21-én nyolc hétre Kubába utazom, egyedül, zömében a korábban megismert családokhoz, azzal a legfontosabb céllal, hogy a már megkezdett fotózást, most már tudatosabban, több tudással felvértezve folytassam, illetve egységes anyaggá gyúrjam (a befejezés szót direkt nem használom), akár egy önálló kiállításra, akár egy könyv anyagában gondolkozva.

Emellett a legfontosabb cél mellett törekszem spanyol tudásom erőteljes fejlesztésére. Évek óta tanulok spanyolul, elég jól is tudok, legalábbis itthoni körülmények között. Ilyen intenzív anyanyelvi környezetben még nem volt alkalmam kipróbálni.

Bízom benne, hogy levelemmel nagyon nem tartottam fel, sőt, talán az érdeklődését is sikerült felkeltenem.

Ha így lenne, és valamiben tudnám segíteni az Ön által vezetett programot, szívesen tenném.

Üdvözlettel,

Radnótzi Zsuzsa


Keresés oldalunkon:

Hírlevél